Szomorú szívvel tudatjuk, hogy UJVÁRI PÁL volt kollégánk 80 éves korában, 2024. március 5-én elhunyt. Temetése március 20-án, szűk családi körben történt. Az alábbi méltatást még az általa oly kedvelt és tisztelt Hámori Veronika igazgatónő írta róla:

2005 óta tanított történelmet a Budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban. Híre jóval hamarabb eljutott hozzánk, szakos kollégái már akkor tisztában voltak avval, hogy az ország egyik legtapasztaltabb, legnagyobb tudású, szakmailag a legkiválóbbak kis körébe tartozó történelemtanár. Ismertsége szakmai életútján és teljesítményén alapult, saját személyét és munkássá-gát sohasem tolta előtérbe, mindig szerény, derűs és visszahúzódó maradt.
Sokféle iskolában megfordult, ismerte a szakközépiskolák, az átlagos gimnáziumok és az elitbe tartozók világát, s az FPI egykori – mindig jóindulatú, mindig segítőkész – szaktanácsadója-ként nagyon sok tapasztalatot halmozott fel különféle diákokról és tanárokról. Nagyon kevesen lehetnek, akik nála jobban tudják, kinek, hol, mit és hogyan lehet, kell tanítani. Évekig készített és javított érettségi feladatsorokat is.
Azt, hogy milyen tudásanyag birtokában tanít, tankönyveinek sokaságából is megítélhetjük. Az ókortól a 20. századig mindegyik korszakkal foglalkozott, egyformán magas színvonalon, de még az átlagos képességűeknek is egyaránt emészthetően, tanulhatóan. Ujvári Pál az a kolléga volt, akire a munkaközösség mindig számíthatott: ha csupán helyettesíteni kell, ha valamelyik emléknap vagy műsor megszervezéséről van szó, ha mozi látogatás a program vagy éppen a film megbeszélése, ő mindig készen állt.
Elvileg tudjuk, hogy nincs az a tanár, akit mindenki szeret. Ennek ellenére soha rosszat nem hallottunk róla; se diák, se tanár, se szülő részéről. Minden tanítványa nagyra értékelte tárgy-szerűségét, széleskörű ismereteit, és nyelvtudását. Kedvelte és ismerte a diákjait, szelíden, de határozottan fordult feléjük, nem éppen bő lére eresztett mondanivalóját gyakran finom humor, bölcsesség és emberszeretet szőtte át.
Emlékét megőrizzük!