Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Dr. Horváth Antal, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium legendás angoltanára március 28-án este, otthon, szerető családja körében, szentségekkel megerősítve, elhunyt.
Alább olvashatják a temetéssel kapcsolatban a családtól kapott információkat.
Gyászjelentés
A család levele a temetésről
40 évet töltött a Fazekasban vezetőtanárként, élete volt a tanítás. Vallotta, hogy a Fazekas egy olyan iskola, amelyre érdemes egy életet rátenni.
2013-ban „Több évtizedes kiemelkedően eredményes és áldozatos tehetségsegítő munkája” elismeréseképpen a Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért díjjal tüntették ki.
Tanítási módszertanát eklektikusnak jellemezte, művelt, olvasott, széles érdeklődési körű nyelvtanárként, nemcsak nyelvet tanított, hanem az angol nyelven keresztül az európai kultúra egyetemes értékeit közvetítette tanítványainak. Osztályfőnökként belföldi és külföldi kirándulásokra vitte diákjait, az angol tagozatos osztályoknak fordítást, idegenvezetést tanított vagy az érdeklődő tehetségekkel angol nyelvű Hamlet előadást rendezett.
Mesélt és beszédeket mondott különlegesen egyedi hangján, amelyet csukott ajtónál a folyosó másik oldalán is lehetett hallani. A beszédek után hallgatóságát fürkészve figyelte, hogy sikerült-e a kívánt hatást elérnie. Mindig hatott. Szigorúan szeretve tanított, ahogy azt a piaristáknál megszokta, tiszteletéért meg kellett dolgozni, a tudást értékelte, a fejlődés legkisebb jelét is észrevette. A nagy doyen szemében azonban mindig ott volt a kikacsintós, játékos Benjámin (egy 2004-ben vele készült interjúban mondta, hogy ha pályafutásáról könyvet írt volna, azt a címet adta volna neki, „Hogyan lettem Benjáminból doyen?”).
Mélyen emberi volt, aki a legérdeklődőbb, legtehetségesebb tanítványait saját lakásán készítette fel a versenyek és vizsgák megmérettetéseire, aki a bemutató óra kellős közepén 55 év felett is magasan átugrotta az írásvetítő-zsinórt (feledhetetlen mutatvány), s aki olyan lelkesen és hittel beszélt az ’56-os forradalomban egyetemistaként megélt élményeiről; s aki huncut mosollyal mesélt a felhők felett szánkázó Santa Clausról úgy, hogy mindenki maga elé tudta képzelni a három gyermekének mesélő apát.
Emlékét örökké megőrizzük! Isten nyugosztalja.
FazekasIskola